hmm.
mily nevetséges visszaolvasni 3 évvel ezelotti angolul írt gondolatokat. little bit gyerekes. : ) buta kicsi lány. nem is ismerem.
mennyi, de mennyi minden változott már azóta.
EMBEREKROL, akikrol azt hittem, hogy halhatatlanok, kiderült, hogy pont ugyanúgy porrá lesznek mint bárki más. furcsa volt a tudat, hogy valaki akivel együtt élsz 20 évig, egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag hamuvá lesz és a vitrines szekrény lakója válik belole egy egyszeru váza szeru kepzodmenyben. azt hittem, hogy én sosem fogok kibírni ilyen traumát. de már 1 éve volt és én még mindig itt vagyok. és erosebben mint valaha. mondjuk az is biztos, hogy ezt még egyszer nem akarom végigcsinálni, életem legfájdalmasabb néhány órája volt.
DOLGOKRÓL, amikrol azt hittem, hogy velem sosem fognak megtörténni, mégis megtörténtek kivétel nélkül : ) és megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán. ez most nem illik ide, de eszembe jutott.
VÁGYAKRÓL, amikrol azt hittem, hogy bennem sosem születnek meg, kivétel nélkül megszülettek. és azt hinni, hogy elmenekülhetsz vágyaid és a kísértés elol...badarság. mert aminek meg kell történnie, az meg is fog. ideig óráig ellen lehet állni, de a sors nem kerülheto el.
és még sorolhatnám a rébuszokat napestig.
na de nem is olyan rossz az élet, mint ahogy éreztem pár éve. csak fele ennyi gondolkodás és megfontoltság kéne, hogy még élvezhetobb legyen.
"Tigris! Tigris! éjszakánk erdejében sárga láng"

én vagyok az utas és én vagyok a holdvilág.